A Megye-lakók általában hobbitnak nevezték a maguk fajtáját. Az emberek félszerzetnek, a tündék periannathnak hívták őket. A hobbit szó eredetére már nemigen emlékezett senki. Mégis valószínű, hogy kezdetben a gyaplábúak nevezték így az irhafakókat és a sztúrokat; a szó egy rohani kifejezés megkopott változata lehet, de az átadó nyelv megőrizte teljesebb alakját: holbytla 'gödörépítő'.

* A Folyóköz-beli sztúrok, akik visszatértek Vadonföldére, addigra már átvették a Közös Beszédet; Déagol és Szméagol azonban a Nőszirom folyó melléki embernyelvből vett nevek.

A hobbitok közelebbi rokonságban vannak az emberekkel, mint pl. a tündék. 90 cm fölött már nem túl gyakran találhatóak, de régen a Bikabúgó, s utána Trufa és Pippin is rekordmagasságúak voltak. A hobbitoknak olyan sűrűn szőrös a lábuk, mint a hajuk. Szeretik a vidámságot (és a hasukat). Hajdanán üregekben laktak, nem szerették az emeletes házakat, innen ered a nevük is (bár ez már el van kopva, a rohírok nyelvén üreg-lakókat jelent), bár manapság már emeleteseket is építenek. Szeretik a kerek ajtót és ablakokat. Azt nem tudjuk pontosan, hogy honnan jöttek, de három törzset külömböztetünk meg: irhafakók, gyaplábúak és a sztúrok. Ezek közül az irhafakók vannak a legkevesebben, és ők a vezetők általában: nekik világosabb a bőrük. Sztúrok például a Tuk család is.

Fontosabb hobbitok: Zsákos Frodó, Zsákos Bilbó, Csavardi Samu, Tuk Peregrin (Pippin), Borbak Trufiádok (Trufa), Gollam (Szméagol)

Egyébként a könyv a hobbitok szemszögéből ismerteti a történetet, ezért ők a leggyakoribb szereplők.