Vasudvard valaha Gondor legészakibb helyőrsége volt. Egy nagy udvart körülvevő kőkörből áll, közepén Orthanc nagy, fekete tornyával. Orthancot númenori módra építették, míg a külső fal későbbi, s ezért sokkal szerényebb külsejű, ám még így is lenyűgöző látványt nyújt. Dél négy palantírja közül egyet itt helyeztek el, s az itt is maradt a Gyűrűháborúig. Vasudvard akkor is Gondor része maradt, amikor Calendardhon korábbi tartománya az éorlingokhoz került, és a Rohan nevet kapta. A dúnadánok addig uralkodtak felette, amíg mintegy 250 évvel a Háború előtt Szarumán engedélyt nem kapott arra, hogy ideköltözzön.
Amikor a hatalomvágy megrontotta Szarumánt, saját birodalmat kovácsolt Vasudvardból, és a föld alatti raktárakat barakkokká, kincs-tárakká, fegyverratárakká, kovács-műhelyekké és tömlöcökké alakította át, hogy legyen hol elhelyeznie orkokból, fél-orkokból vargokból és dúnföldiekbőll álló hadseregét. A Vasudvard falával körülvett mazőt lekövezték és az erdőt több mérföldes körzetben kivágták tűzifának vagy puszta rosszindulatból. Vasudvardot hamarosan állandóan föld alatti kohókból áradó füst ülte meg.
A Vasudvardot körülvevő falakat az entek rombolták le a Gyűrűhábórú alatt, s a föld alatti termeket elárasztották, amikor a Vas-folyó vizét a körbe engedték, bár maga Orthanc épen maradt. Miután a háború végeztével Szarumán elhagyta a tornyot, Elessar király ismét birtokba vette. A palantír ekkor már az övé volt. Az enteket kinevezte az új erdő, az Őrvadon felvigyázóivá. A Negyedkor elejére Vasudvard egy nagy, kerek tóban álló fekete torony(Orthanc), amit újonnan ültetett fák gyűrűje vesz körül(Erdőöv), és egy vagy két ent vigyáz.