Az Anduin széles völgye, amely a messzi Északról Gondoron át Belfalasig tart, földművelésre és pásztorkodásra alkalmas, termékeny földdel rendelkezik. Az itt lakók egy része - főleg közbülső népek, mint a beorningok és a rohírok rokonai - a vadászatot (különösen a szarvasokét és a vízímadarakét) és a halászatot részesítik előnyben, de a beorningok méhészetükről és pékmesterségükről is híresek. A folyópart völgyét egyes helyeken vadvirágos, bogyós, magas fűvel borított síkságok váltják fel, míg a nedvesebb területek, például Nősziromföld mocsaras, sással és nőszirommal teli vidékek.

Az Anduin völgye sok embernek nyújt otthont, és a Harmadkorban a közbülső népek itt élnek a legnagyobb lélekszámban. Közéjük tartoztak a fanyűvők (az Esgarothban és Suhatagban élők távoli rokonai), akik a Bakacsinerdő peremén éltek, és a Szögszikla, a Régi Gázló és a Magas Hágó közelében lakó beorningok. Pár évszázaddal korábban az eorlingok is ide tartoztak, de aztán délre költöztek és a rohír nevet kapták. A rokon népek közül néhány még ma is itt él. Nősziromföld közelében valaha hobbitok is laktak. Az Anduin völgye helyenként közel húzódik a Ködhegységhez, a Bakacsinerdőhöz, Mordor nyugati hegyláncaihoz, s ezért gyakoriak az ork támadások, a keletiek betörései és egyéb gondok. Ennek ellenére nem alakultak ki városok. Az Anduin völgyének lakói elszigetelt tanyákon vagy kis közösségekben élnek, és csak a közös védekezés és hasonló okok miatt egyesülnek.