Sivár, lakatlan vidék a Ködhegység északi végében. Angmar a Harmadkor 1300-as éveiben vált Arnor ellenségévé és a gonosz egyik bástyájává. Egy romlott lény vezetésével, akit csak Boszorkányúr néven ismertek -s akiről utóbb kiderült, hogy azonos a nazgulok urával- az angmari hegyi emberek, orkok, trollok és gonosz teremtmények háborút indítottak az északi dúnadádok ellen. Mielőtt Angmar születése után hétszáz esztendővel elpusztult volna, olyan súlyos csapást mért a dúnadánokra, hogy azok hanyatlása rohamossá vált.
A késő Harmadkorban Angmar továbbra is a veszély és a gonoszság hona volt. Azt mondják, hogy ezen a hideg, aszályos fennsíkon, ahol csak torz, csenevész fákból álló kis erdőket, apró állatokat és madarakat találni, még mindig kísértenek a Boszorkányurat szolgáló nemesek szellemei, és számos romlott teremtmény kószál a vidéken. Itt-ott álló kövek, leomlott tornyok és nagyobb romok is felbukkanak. Ezek közül a legnagyobb a Boszorkányúr fővárosa, Carn Dúm, ahol számos erőd, torony, tömlőc, kovácsműhely, kínzóterem és kincseskamra található. Kevesen tárták fel a romokat, s közülük még kevesebben tértek vissza. Ha hihetünk a kalandozók meséinek, sok rettenet lappang még ezen a fekete, kietlen földön.