Szauron

Adatai

Név: Szauron

Angol név: Sauron

Nemzetség:  maia (Aulë)

Idő: ? - Hk. 3019

Név nyelve: quenya

Név jelentése: förtelem

Egyéb nevek: Thauron; Kegyetlen Gorthaur; Szauron; az Álnok; a Föld Ura; az Ellenség; a Mester; a Sötét Hatalom; a Sötét Úr; Mordor Ura; Nordor Sötét Ura; a Fekete Föld Hatalma; a Fekete Mester; a Barad-dûr Ura; a Sötét Torony Ura; a Soha Le Nem Hunyt Szem; Gonosz Szem; Névtelen; Névtelen Szem; Ő; a Gyűrűk Ura; a Gyűrű Ura; Gyűrűkészítő; Annatar

Ainu, Aulë egyik maiája. Melkor még az Első Kor elején elcsábította, szolgái vezérévé tette. Szauron akkor az első sorban küzdött a valák és az eldák elleni harcban. Miközben Melkor Utumnóban volt, Szauron Angbandot tartotta; sikerült elkerülnie, hogy a Nagy Csata során elfogják. Amikor Melkor visszatért Középföldére a szilmarilokkal, Szauron Angbandban csatlakozott hozzá, sőt, maga irányította azt a háborút, amit Melkor indított az emberek megrontásáért, felébredésük után. Angband ostroma után előmerészkedett, hogy biztosítsa Melkor délnyugati frontját. 457-ben elfoglalta Minas Tirithet Tol Sirionnál, zsúfolásig megrakta vérfarkasokkal, és Nyugat-Beleriandra szabadította a pusztító ork hordákat. Néhány évvel később elfogta Gorlimot, és bűbájjal rávette, hogy árulja el Barahir törvényen kívülijeit - ezzel megszerezte Dorthoniont. 466-ban elfogta Finrodot és Berent. Varázspárbajban legyőzte Finrodot, pincebörtöne mélyén végzett vele és tündéivel, de nem sokkal később utolérte a bosszú: megjelent a Beren megmentésére érkező Lúthien és Huan.

Miután Huan végzett a farkasokkal, Szauron farkas-alakot öltött, és megküzdött a kutyával. Nem bírt Huan erejével és Lúthien mágiájával, ezért feladta a tornyot, és vámpíralakban Taur-nu-Fuinba menekült. Az Első Kor hátralevő részében ott is maradt iszonyatos, ám tétlen hatalomként. A Nagy Csata után fejet hajtott Eönwë előtt, de azt a választ kapta, hogy térjen vissza Amanba, ahol a valák ítélőszéke elé áll. Habár megbánása akár őszinte is lehetett, büszkesége nem engedte, hogy ennyire megszégyenítsék, és elrejtőzött valahol Középföldén. Mk. 500 körül kezdte ismét megmutatni magát, és 1000-re elegendő erőt gyűjtött össze ahhoz, hogy megvesse a lábát Mordorban, és nekifogjon Barad-dûr felépítésének. Az ezer Sötét Esztendő során az emberek számos faját megrontotta. Annatar néven, szépséges testben, több tünde-csoportot elcsábított, nevezetesen az eregioni Gwaith-i-Mírdaint is. Képességei és a nolda találékonyság, mindkét félnek a hasznára vált, és 1500 körül közösen nekiláttak kikovácsolni a Hatalom Gyűrűit, amivel Szauron le akarta igázni a Szabad Népeket. Hatalma legnagyobb részét az Egy Gyűrűbe zárta, amivel aztán befejezte Barad-dûr építését. Amikor az eregioni Celebrimbor rájött az álnokságra, erőszakhoz folyamodott. Ezzel kezdetét vette a tündék és Szauron háborúja (1693-1700), amely során Szauron elpusztította Eregiont és lerohanta Eriadort, de a Középföldére érkező Gil­-galad és a númenori Tar-Minastir flottája végül legyőzte.

Ezután nyíltan megmutatkozott a világ előtt, elkezdte zászlaja alá gyűjteni az orkokat és Morgoth egyéb szörnyetegeit, és (különösen keleten) hatalmas területeket hajtott uralma alá az erőszak és a rettegés erejével. Vazallusait minden jel szerint áttérítette Melkor hitére, mert urához örökké hűséges maradt. Határtalan gőgjében Minden Emberek Királyának nevezte magát, vagyis egy szintre emelte magát Númenor uralkodóival. 3262-ben Ar-Pharazón hatalmas sereggel szállt partra Umbarnál, Szauront viszont csapatai magára hagyták, ezért kénytelen volt megadni magát Ar-Pharazónnak, aki magával vitte Númenorba. A következő ötven évben olyan sikeresen kihasználta a númenoriak haláltól való félelmét, hogy azok végül megtagadták a valákat, és Melkort imádták. Addig mesterkedett, míg meggyőzte Ar­Pharazónt, hogy ha halhatatlan akar lenni, foglalja el Amant. Meglepetésére a valák megidézték Ilúvatart. Númenor borzalmas pusztulásának Szauron teste is áldozatul esett, azután kizárólag ocsmány testben járhatta a világot. Visszatért Mordorba és csapatai élére állt.

3429-ben megtámadta Gondort, elfoglalta Minas Ithilt, és elpusztította a Fehér Fát, Aman Fényének gyűlölt szimbólumát. 3434-ben azonban az Utolsó Szövetség erői a dagorladi csatában legyőzték, és bevették Barad-dûrt. 3441-ben, az Utolsó Csatában, az Orodruin lejtőin Gil-galad és Elendil seregei térdre kényszerítették, de sikerült végeznie mindkét ellenfelével. Isildur levágta az ujját és elvette tőle a Gyűrűt. A Harmadkorban, a hatalma alapját jelentő Egy Gyűrű nélkül, rendkívül óvatos volt. Két célt tűzött ki maga elé: meggyengíteni a dúnadán királyságokat - anélkül, hogy jelentős válaszlépéseket kockáztatna -, illetve visszaszerezni az Egy Gyűrűt. Ez utóbbit nehezítette, hogy semmit sem tudott a Gyűrű sorsáról, amit Isildurnak el kellett volna pusztítania. Miután Hk. 100 körül ismét gyarapodni kezdett az ereje, elleplezte igaz valóját: Varázslóként, vagy Dol Goldur varázslójaként ismerték. Mivel Mordorra Gondor felügyelt, Szauron Dol Goldurban húzódott meg. Északra küldte a nazgûlok urát, ahol megalapította Agmart. Délen Gondor ellen uszította a haradiakat és a keletlakókat.

Az 1636-os Fekete Vész után - amit lehet, hogy ő bocsátott a vidékre -, Gondor figyelme lankadni kezdett, így a nazgûlok visszamentek Mordorba, és előkészítették Szauron hazatérését. 2002-ben a nazgûlok elfoglalták Minas Ithilt, és ezzel sikerült egy palantírt szerezniük uruknak. Ezzel ő később szolgájává tette Szarumánt, és becsapta II. Denethort. 2063-ban Gandalf Dol Guldurba ment, hogy megtudja, kicsoda valójában a Boszorkánymester, de Szauron keletre menekült. 2460-ban, megújult erővel tért vissza Dol Guldurba, és tervein dolgozott egészen 2941-ig, amikor a Fehér Tanács kiűzte onnan. Önként visszament Mordorba, ahol nyíltan megmutatta magát: újraépítette Barad-dûrt, és elkezdett felkészülni a Nyugat meghódítására. Úgy tervezte, orkok, trollok, haradiak, keletlakók, és még náluk is iszonytatóbb lények alkotta, roppant seregeivel lerohanja Gondort, és az északi, kisebb királyságokat.

Habár az Egy Gyűrű nem volt a birtokában, puszta létezése elegendő erőt adott neki ahhoz, hogy összezúzza a Nyugatot. Erre Gandalf és Elrond is rájött, és tudták, hogy egyetlen módon lehet csak legyőzni: ha elpusztítják a Gyűrűt. Zsákos Frodó vállalkozott a küldetésre, és Szauron szolgáit elkerülve - akik mind őt és a Gyűrűt keresték -, eljutott a Végzet-katlanig, és megsemmisítette a Gyűrűt. A nazgûlok elpusztultak és Szauron annyira meggyengült, hogy soha többé nem volt képes alakot ölteni. Lehetetlen feladat lenne felsorolni Szauronnak, a hazugságok és az árulás mesterének összes tervét, ezért most mindössze egy kurta áttekintés következik. Szauron egyéb mesterkedései között megtalálhatjuk a Fekete Beszéd megalkotását; legerősebb szolgái, a nazgûlok megteremtését (akiket a Kilenc Gyűrű hatalmával hajtott örök szolgaságba); és az olog-haiok, sőt, talán még az uruk-haiok kitenyésztését.

Miután Númenor pusztulásakor a teste is megnyomorodott, emberi alakot öltött: bőre fekete volt és izzott a forróságtól. A Harmadkorban leggyakrabban a félelmetes, örökké kutató Szem képében jelentkezett. A Szauron név a korábbi quenya alakból, a Thauronból származik, a sindák Kegyetlen Gorthaurnak nevezték. Más néven: Szauron; az Álnok; a Föld Ura (a Másodkorban); az Ellenség; a Mester; a Sötét Hatalom; a Sötét Úr; Mordor Ura; Mordor Sötét Ura; a Fekete Föld Hatalma; a Fekete Mester; a Barad-dûr Ura; a Sötét Torony Ura; a Soha Le Nem Hunyt Szem és a Gonosz Szem. Hívták még Névtelennek; Névtelen Szemnek vagy egyszerűen úgy, hogy Ő. Másképpen: A Gyűrűk Ura; a Gyűrű Ura; a Gyűrűkészítő.