Történet

 

Annak ellenére, hogy a piros könyvben és számos, Középfölde történelmével foglalkozó munkában megemlítik, tulajdonképpen nem tudjuk, hogy Gandalf ki is volt valójában. A Harmadkor ezredik esztendeje táján tűnt fel. Bizonyos tünde dokumentumok szerint Nyugatról érkezett valamikor a 10. században. Külsejét tekintve csuhás, kissé görnyedt hátú, de erős öregembernek látszik. Egyes krónikások szerint azért választott ilyen alakot, hogy a hatalmasok, akiknek segített, jobban elfogadják bölcs tanácsait. A Középföldére érkezett öt Istar –vagyis mágus- közül ő jött utolsóként, de Círdan szerint ő rendelkezett a legnagyobb hatalommal. Círdan előre látta, hogy a rá váró feladatok elvégzéséhez szüksége lesz némi segítségre, ezért neki ajándékozta Naryát, a Tűz tünde gyűrűjét.

 Az Erők megtiltották Gandalfnak, hogy közvetlenül harcoljon Szauronnal, azt viszont nem akadályozták meg, hogy a Sötét Úr és szövetségesei ellen küzdjön.

 Gandalf többször is bebizonyította, hogy mestere a kardforgatásnak, mégis inkább bölcsessége és tudása miatt bizonyult hasznosnak a Szövetségben,a Gyűrűháborúban. A többi Istárhoz hasonlóan őt is azért küldték Középföldére, hogy tanácsaival segítse az itt élőket. Kétezer éven át folyamatosan utazgatott.  (…) Gandalf agyalta ki a tervet, amelynek végrehajtása után Szauron megbukott. (Ő találta ki, hogy a Helm-szurdoknál, később Gondorban, majd Mordor Fekete Kapujánál komoly össze csapásokkal vonják magukra a Sötét Úr figyelmét.)

A Piros Könyv szerint Gandalf tekintetében mindig látszott, hogy sokkal nagyobb hatalommal bír, mint azok, akik közt jár-kel.

Elképzelhető, hogy maia volt, a halhatatlan szellemek közé tartozott, akik Halhatatlanföldön a valákat szolgálták. Erről a titokról sohasem lebbentette fel a fátylat. A Gyűrűháborút követően a Gyűrű-őrzők Utolsó Csapatával nyugatra hajózott, de Középföldén még sokáig emlékeztek rá.

 

 

Glamdring

Glamdring (a sinda szó jelentése: ellenség pörölye) hosszú, kétkezes kard volt. Hajdan a nolda tündék királya, Turgon forgatta. Mivel egy uralkodó számára készült, kifejezetten pompás darab volt, a tündék kézműveseinek remekműve. Gondolin bukását követően eltűnt, majd több ezer évvel később, egy trollok által összehordott kincshalomból került elő; Gandalf ekkor vette magához. Egyébiránt ez volt az a kincshalom, amelyből Bilbó -később Frodó- kardja, Fullánk származott. Glamdring alakja levélre emlékeztetett, a keresztvasában egy kicsiny, metszetlen, világoskék ékkő csillogott, a pengéjére sinda nyelven a következő szöveget vésték:

 

Turgon aran Gondolin tortha, Gar a matha i vegil Glamdring

Gud Daeheloth, Dam an Glamhoth

 

(Turgon, Gondolin királya viseli, ő forgatja Glamdringot,

Morgoth birodalmának ellenségét, az orkok pörölyét)

 

Ez a mondat valójában varázsige volt, amely megvédelmezte a kard forgatójának kezét az ellenség vágásától. Glamdring markolata fából készült, erre helyezték rá a csúszásgátló rézgyűrűket. A gyűrűkre azután nedves bőrt csavartak, amelyet tünde szokás szerint kékre festettek. A markolat végén lévő kardgomb szokatlanul nagy volt, de ez biztosította a fegyver tökéletes ellensúlyát.     A hüvely henger alakú volt.

 Glamdring kétkezes kard volt, de Gandalf egy kézzel is ügyesen forgatta. A fentebb említett varázsigének köszönhetően olyan erő áradt át a kezébe a fegyverből, hogy Zirak-zigil csúcsán végül képes volt legyőzni a barlogot.

Gandalf a Gyűrűháború során végig magánál tartotta, csak akkor vált meg tőle, amikor Orthancba ment meglátogatni Szarumánt. Szauron bukását és Elessar király megkoronázását követően, mielőtt Nyugatra hajózott, félretette Glamdringot. Úgy hírlik, az ereklyévé vált fegyver a Bakacsinerdő tündéihez került, később Elessar királyhoz vitték, aki Minas Tirith kincstárába helyezte biztonságba.

 

Szürke Gandalf

Hobbitfalva lakossága csak vándorló bűbájosként ismeri őt, aki örökké füstkarikákat ereget pipájából és tüzijátékokat szállít szekerén. Az apró népség vajmi keveset tud az alkalmi látogató valódi hatalmáról. A külseje alapján ítélik meg: mindössze egy kenderszakállú öregembert látnak benne, aki poros, szürke köpönyegben, csúcsos süveggel a fején, botjára támaszkodva jár-kel a vidéken. Gandalf a varázslók népének egyike, hatalmas mágia birtokosa, aki kiválóan ismeri Középfölde történelmét és számos népek kultúráját. Több, mint négyezer éves. Maia, akárcsak Szauron.

 

Gandalf

 

Adatai

Név: Gandalf

Angol név: Gandalf

Nemzetség: istár, maia

Idő: ismeretlen

Név jelentése: botos tünde

Egyéb nevek: Mithrandir, Szürke Vándor, Szürke Zarándok, Tharkûn, Incánus, Zsufazekés Gandalf,Vészmadár, Láthspell, Szürke Bolond, Szauron ellensége, Fehér Lovas, Olórin

 

Az egyik istár, Szürke Gandalf néven a Rend második leghatalmasabb tagja. Nyugodtan kijelenthető, hogy Gandalf az, akinek a Nyugat győzelme és Szauron harmadkori bukása köszönhető. Kétezer éven keresztül szünet nélkül, lankadatlan hittel munkálkodott azon, hogy célja valósággá váljon, és az idők során előrelátóan számos hatalmat felsorakoztatott maga mellé, akik segítségére siettek a Szauron elleni végső harcban.

Amikor nagyjából Hk. 1000 körül Középföldére érkezett, Círdantól megkapta a Naryát, a Három Gyűrű egyikét. A Harmadkorban Gandalfnak számtalan kalandban és megpróbáltatásban volt része, melyek közül e honlap oldalain mindössze a legfontosabbakat van módunk megemlíteni. 2063-ban, a Fehér Tanács kérésére Dol Goldurba ment kémkedni, de nem tudta kideríteni, ki uralja azt a földet. 2850-ben ismét bejutott Dol Goldurba, és megtudta, hogy a birodalom ura maga Szauron. Thráintól megszerezte Erebor kulcsát, és sikerült megszöknie. Később, 2941-ben Gandalf sugalmazta Thorinnak Erebor visszafoglalásának ötletét. Célja egy erős északi birodalom létrehozása volt, ami képes visszaverni a Szauron vezette keletiek támadásait. Amikor sikerült rávennie Thorint, hogy vegye fel a csapatba a Megyében élő Zsákos Bilbót, mint betörőt - talán azért, mert szerette volna, ha a későbbiekben a Megyében élő félszerzetekre is számíthat -, még nem tudhatta, hogy döntésének sokkal fontosabb következményei lesznek: a kaland során ugyanis Bilbó szert tett az Egy Gyűrűre. Gandalf gyanította, hogy valóban az Egy Gyűrű került a hobbit birtokába, ezért a Kószák segítségével állandóan szemmel tartotta a Megyét és Bilbót.

3001-ben rávette Bilbót, hogy ajándékozza az Egy Gyűrűt Frodónak (az, hogy Bilbó képes volt erre, egyedülálló tett, és csak megerősítette Gandalf kiváló véleményét a hobbitokról), és 3018-ban mozgásba lendítette a Végzet-katlanhoz indított küldetést. Gandalf jelentős mértékben befolyásolta azokat, akik részt vettek Elrond tanácskozásán, hiszen egyedül ő ismerte a Gyűrű és Szauron árulásának történetét; később tagja lett a Gyűrű Szövetségének. Habár Mória tárnáiban életét vesztette a balroggal folytatott küzdelemben, visszaküldték Középföldére, hogy befejezhesse küldetését.

A Gyűrűháború során felszabadította Théoden királyt Gríma varázslata alól, száműzte Szarumánt az istarok sorai közül, és felbecsülhetetlen értékű tanácsokkal látta el Gondort és Rohant. A pelennori csatában, Minas Tirith kapujában összemérte erejét a nazgûlok urával, és ezzel sikerült értékes perceket szereznie, míg megérkezett a rohirok felmentő serege.

Miután a Gyűrűháború győzedelmesen véget ért, és ezzel Gandalf sikeresen teljesítette feladatát, a gyűrűhordozókkal együtt ő is utolsó útjára indult és átkelt a Tengeren.

Gandalf szürke köpönyeges, ősz hajú (visszatérése után fehér köpönyeges és fehér hajú), hajlott öregembernek látszott, akit bárki könnyedén minden lében kanál, vénséges varázslónak vélhetett, bizonyos alkalmakkor azonban kimutatta valódi hatalmát. A balroggal vívott csatája előtt teste egyértelműen halandó volt, amit mind fegyverekkel, mind "varázserővel" meg lehetett sebezni. Fehér Gandalfként azonban egyetlen fegyver sem sebezhette meg, és számottevően nagyobb hatalommal rendelkezett a láthatatlan erők felett.

Nyugatföldet járta és nem volt állandó otthona. Az istarok közül ő állt a legközelebb az eldákhoz, és ő volt az egyetlen varázsló, aki igazán törődött az olyan - első látásra jelentéktelennek látszó - lényekkel, mint a hobbitok vagy a fák. A tudás és (talán Naryának köszönhetően) a tűz nagymestere volt.

Aragorn barátja és tanítómestere lett, akit láthatóan minden embernél jobban kedvelt, ők ketten rengeteget segítettek egymásnak. 2941 után új fegyvert szerzett a botja mellé, a Glamdring nevű kardot. 3018-ban, miután megszökött Vasudvardból, betörte Keselyüstököt, Rohan legkitűnőbb lovát, amely a Gyűrűháború további részében mindvégig hátasául szolgált.

A "Gandalf" nevet az északi emberektől kapta. A tündék Mithrandirnak nevezték; a nyugori nyelven Szürke Vándornak és Szürke Zarándoknak hívták. A törpök Tharkûnnak szólították, a haradiak Incánusnak, a rohírok Zsufazekés Gandalfnak, vagy - bizonyos alkalmakkor - Vészmadárnak (Théoden nevezte így), Láthspellnek (Gríma szólította ily módon) és a Szürke Bolondnak (II. Denethor hívta ezen a néven, aki nem kedvelte, mert gyermekkori riválisa, Thorondir barátja volt). Más néven: Szauron Ellensége és (a Gyűrűháborúban) a Fehér Lovas. Valódi neve, amit a valinoriaktól kapott ifjúkorában: Olórin.

++ képek