Jellemzés

Zöldlomb Legolas herceg (2931 éves) –kinek neve tünde nyelven „Zöldlevelet” jelent- Thranduil király fia. Mint hosszú életű sinda tünde, Legolas jól ismeri Vándort, a Kószát és ismeri valódi kilétét. Akárcsak népe, ő is bizalmatlan a törpökkel szemben, ami csípős megjegyzésekre vezet közte és az erebori törpök követe, Glóin fia Gimli között.

Képességek

A tündék Középfölde legöregebb, legbölcsebb faja, az elsőszülöttek. Kortalanok és halhatatlanok. Számukra ismeretlen fogalom a betegség és a járvány. A tündék nem hasonlítanak a mesebeli manókra és tündérekre. Roppant testi és szellemi erővel rendelkeznek, sőt,nagyhatalmú, bátor személyiségek. Legolas gyorsan és erőfeszítés nélkül képes haladni a legnehezebb terepen is, még a frissen hullott hóban is alig hagy nyomot. Mint erdei tünde, kiváló erdőjáró, a legapróbb nyomokból is képes olvasni, és mindenkinél tisztábban és távolabbra lát.

 

Felszerelés

Legolas két tünde kést visel: hosszú, fehér, finoman megmunkáltakat, mely halálos fegyver, hisz a tündék készítik a legélesebb pengéket egész Középföldén.

Hosszú tünde íjával halálosan pontos lövéseket képes leadni.

 

"Ha Legolasra gondolok -mondja Orlando Bloom- egy macska jut az eszembe. Mindenki látta már, milyen az, amikor egy macska hirtelen felugrik az asztalra, aztán hirtelen megtorpan, meg se moccan, csak csendben figyel. A macskák sohasem tűnnek nehéznek vagy merevnek, mindig kecsesek, légiesek, és mintha állandóan be lennének kapcsolva. Nos, Legolas ilyen."

 

Legolas eredetéről és családjáról nagyon keveset tudhatunk meg a Tolkien-életműből.

A Gyűrű keresése c. könyv egyik tanulmányából kiderült, hogy a tündék sinda ágából származik, annak ellenére, hogy a bakacsinerdei tündék az erdőtündék családjába sorolták magukat. Az erdőtündék a telerektől eredeztették magukat, így távoli rokonságban álltak a sindákkal. Tolkien leírásai alapján úgy tűnik, hogy az erdőtündéknek több helyen is hagyományosan sinda uralkodóik voltak, akik még Barad-dúr megépítése előtt hagyták el ősi lakhelyüket.

Oropher, Legolas nagyapja volt az, aki a másodkorban az Anduin keleti partján található Amon Lanc-ból egy maréknyi sindával északra költözött, és a Nősziromvölgyön túl alapított birodalmat. A szétszórt, elszigetelt csoportokban élő erdőtündék a sindák vezetése alatt váltak újra egységes nemzetté. A két nép összeolvadását illetően sok az ellentmondás. Az egyik leírás szerint a sindák beolvadtak az erdőtündék népébe, beszédüket is átvették, mivel nem akarták elhagyni Középföldét és arra vágytak, hogy igazi erdőtündék legyenek, mely visszavezette volna őket a tündék egyszerű, természetes életéhez. Erre utal az a megjegyzés is, mely kiemeli, hogy ugyan Thranduil házában a sinda nyelv volt használatban, de a népéből nem sokan követték ezt a szokást. Ugyanakkor egy másik leírás azt állítja, hogy mivel az erdőtündéknek nem volt írása, a szövegeket már kezdettől sinda nyelven írták, így harmadkor végére a sinda a beszélt nyelvben is elsődlegessé vált, és már nem beszélték az erdőtündék nyelvét a Bakacsinerdőben. Ez tehát arra utal, hogy a sindák asszimilálódtak az erdőtündék kultúrájához. Viszont a sinda kultúra nyilvánvalóan magasabb szintű volt, és az elért eredmények is azt mutatják, hogy egy magasabb szintű kultúra telepedett rá az erdőtündék népére és magával hozta azokat a vívmányokat (írás, stb.), melyek a bakacsinerdei tündéket nemzetté és birodalommá emelték.

Oropher Mordor első ostrománál esett el, ekkor vette át tőle a trónt fia, Thranduil, aki nem más, mint Bakacsinerdő királya.Thranduil a Hobbit c. regényben szereplő Tündérkirály és egyben Legolas apja. Így tehát Legolas Bakacsinerdő hercege. Édesanyjáról semmit sem tudni, ahogy testvéreiről sem, még azt sem, hogy voltak-e egyáltalán testvérei.

A Tolkien-életműben nincs utalás arra vonatkozólag, hogy Legolas családot alapított volna Középföldén. Szinte biztos, hogy Gimlit, a barátját leszámítva egyedül hajózott el Nyugat felé. Sorsának további alakulásáról semmit sem tudunk.

 

Zöldlomb Legolas

 

A Bakacsinerdő tünde királyának, Thranduilnak a fia. Ő is Frodó mellé szegődik a Gyűrű Szövetségébe és elkíséri a hobbitot az útján. Először Móriában mutatja meg remek íjász képességét, később pedig Amon Hennél, a Helm Szurdoki csatánál, Minas Tirith ostrománál, majd a Fekete Kapu előtti ütközetnél. A karddal is jól bánik. Két legjobb barátja Aragorn és Gimli (noha a törpök és a tündék között régóta nézeteltérések vannak). Miután Amon Hen erdejénél a Szövetség felbomlik, Aragornnal és Gimlivel az elrabolt Pippin és Trufa után erednek, ezért később az Egy Gyűrűért folyó háborúba (azaz a Gyűrűháborúba) csöppennek bele. Később magával viszi nyugatra Glóin fia Gimlit is, mert olyan jó barátok.

 

A név maga sinda eredetű (laeg = zöld, las(s) = levél, lomb), teljes formájában Legolas Thranduilion, ami azt jelenti 'Thranduil fia Zöldlevél'. Valószínűleg ebből ered a Zöldlombfi Legolas (Legolas Greenleaf) elnevezés, ahogy Gandalf nevezi a tünde herceget A Gyűrűk Ura II. kötetében, de ez végeredményben a nevének megduplázása, hiszen csak a Legolas nevet ismétli fordításban, mintegy nyomatékosításként, felkiálltásként (a jelenetben Gandalf éppen visszatartani készül a tündét). Az Elveszett mesék könyve is említi a nevet, de az ott szereplő Legolas nem ugyanaz, mint az, akit a Szövetség tagjaként megismerünk a Gyűrűk Urában. A név ott is Zöldlevélként van magyarázva. Quenya formája: Laiqalasse.

 

 

Legolas a Gyűrűháborúban

Legolas apját, Thranduil királyt képviselve érkezett Völgyzugolyba, és vett részt a Tanácson, ahol elmondta, hogy a népére bízott Gollam, valószínűleg ork segítséggel, megszökött. A tanács a Gyűrű Szövetségének kilenc tagja közé választotta, a tündék képviseletében, hogy oltalmazza és segítse Frodót az úton.

A farkasok támadásakor nagy segítséget jelentett íja és éles szeme, hogy elűzhessék a fenevadakat. Hogy lelket öntsön a jégtől és hidegtől elgyötört csapatba, a Caradhrason a hó felszínén vidáman előrefutott, hogy 'megkeresse a napot'. Móriába viszolygott bemenni, a balrog támadásánál ő volt az egyetlen, Gandalfot leszámítva, aki tisztában volt vele, hogy mivel is állnak szemben. A varázsló 'halála' után feltétel nélkül elfogadta vezetőnek Aragornt.

Örült, mikor Lórien földjére értek, az erdő határában a nyelve is megeredt, éneket mondott Nimródelről a pataknál. Beljebb felmászott egy fára, hogy az utat kémlelje, de onnan váratlanul tündék szóltak rá, mire ijedtében leesett. Az éjszakát a fákon töltötték, ahol nagyon jól érezte magát, s az aranyerdei tündékkel is maradt. Gimlivel való ellenszenve itt erősödött fel leginkább, mikor az őrszemek be akarták kötni a törp szemét, aki természetesen tiltakozott. Végül valamennyien vakon tették meg az utat a birodalom szívéig, Legolas legnagyobb bánatára. Lórienben állta Galadriel tekintetét, fogadta Celeborn köszöntését, azonban ideje nagy részét a lórieni tündékkel töltötte. Itt barátkozott össze Gimlivel is, az Aranyerdőt már egy csónakban evezve, barátokként hagyták el. Galadrieltől csodálatos íjat és tegezt kapott, és egy tanácsot, mely szerint óvakodjon a sirályok rikoltásától.

Az Anduinon megérezte a nazgul jelenlétét az égen, és ki is lőtte a lidérc alól hátasát. Frodó keresésére szintén Gimlivel indultak, az ork támadásban elesett Boromir siratójánál ő a déli égtájat énekelte meg.

A Szövetség felbomlásakor Aragornnal és Gimlivel, a Trufát és Pippint elrabló orkok üldözésére indult. Éomer felettébb csodálkozott a tünde-törp barátságon, de Legolas kiállt Gimli mellett. Fangornban elejtett egy megjegyzést, mely szerint az erdő annyira öreg, hogy még ő is fiatalnak érzi magát, pedig ezt nem érezte 'mióta veletek, gyerkőcökkel utazom'. Nem is nagyon akaródzott neki elhagynia a vén fákat, megfogadta, hogy még visszatér. Az erdőben találkoztak Fehér Gandalffal.

Visszatért társaival Edorasba, ahol csak nehezen vált meg a Galadrieltől kapott fegyverektől. Az embereknél kipihente magát, sőt feltűnően jókedvűen indult a Helm-szurdokba. Lovat kapott, Arodot, melyet tündemódra szőrén ült meg, az emberek legnagyobb bámulatára.

Kürtvárnál versenyeztek Gimlivel, hogy melyikük végez több ellenséggel. Gimli egy orkkal nyert. A törpöt annyira lenyűgözték a helm-szurdoki barlangok, hogy feltétlenül meg akarta látogatni újra, akár népével együtt is. Legolassal elhatározták, hogy ha véget ér a háború, együtt járják be Fangorn erdejét és a Csillogó Barlangokat Kürtvár mellett.

A győztes csata után Vasudvardnak indultak, amit az entek már elpusztítottak. A tünde legnagyobb örömére ott találta életben és jóllakottan Pippint és Trufát, akik elmesélték kalandjaikat.

Gimlivel együtt Aragornnal tartott Dúnhargba. A kérdésre, miszerint népe segítségül tudna-e jönni, sóhajtott, megérezte övéi északi veszedelmét. A Holtak Ösvényén csak ő és a két Elrondfi voltak azok, akiknek szívét nem rágta a félelem. Mint Legolas mondta is, őt nem riasztják az emberek kísértetei. Aragornt követve Erechből Calembe érkezett, majd átkelt a Ringlón, aztán elérték a Linhirt, és Lebenninbe értek, ahol az ellenséget Pelargir felé űzték. Ott elfoglalták a flottát. Ezekről az eseményekről csak később, Legolas beszámolójából értesültünk. A hajón meghallotta a sirályok hangját, és fájdalmasan felkiáltott, már tudta, mitől óvta az Úrnő, mert szívében felébredt a vágyakozás Nyugatra. Mint be is vallotta, többé nem lesz nyugodása Középföldén.

Minas Tirith felszabadítása után Gimlivel bejárta a várost, ahol az emberek ámultak raja, szépségén, ő azonban a kerteket hiányolta. A nyugati sereggel Mordorba ment, majd a morannori pusztaságban táboroztak le, ahol derekasan küzdött a reménytelen túlerő ellen.

Frodó ébredése után Ithilia dombjain sétálva elmondta, hogy szívesen letelepedne ezen a földön népével. (Mint tudjuk, így is lett.)

A koronázás után Fangorn engedélyével meglátogatta Gimlivel az entek erdejét és a Barlangokat, majd hazatért Bakacsinerdőbe.

 

Legolas a Gyűrűháború után

Szauron pusztulása után Ithiliában koronázták meg a Királyt. Legolas pedig megszerette a vidéket, és úgy döntött, hogy népéből néhánnyal visszaköltözik a hűs erdőkbe, hogy boldog legyen a vidék. Majd Aragornnal visszatért Minas Tirithbe, s ott maradt egy darabig, mert a Király 'még a gondolatát is gyűlölte, hogy a szövetség felbomoljon'.

Később, Elesszár király és Arwen esküvőjét követően, elment Gimlivel a helm-szurdoki Csillogó Barlangokba, majd visszatérve csak annyit mondott, hogy a látottakra csak egy törp találna szavakat. Aztán, hogy adósságát letörlessze, elvitte Gimlit Fangornba, az entek erdejébe. Itt köszöntek el a társaságtól, majd északnak és keletnek indultak, és együtt hazatértek.

Mikor Gimli délre költözött, hogy más törpökkel birtokba vegye a Csillogó Barlangokat, Legolas Ithiliába ment társaival, s ez a tartomány lett a legszebb a nyugatföldiek közül.

Egészen a Király haláláig élt itt, majd akkor, utolsóként népéből, szürke hajót ácsolt, s Gimlivel elhajózott Nyugatra.

'E hajó távozásával ért véget Középföldén a Gyűrűszövetség.'

 

Adatai

Név: Zöldlomb Legolas

Angol név: Legolas Greenleaf

Nemzetség: sinda,tünde

Idő: születési dátuma ismeretlen, a Nk. 120-ban áthajózott a tengeren

Név jelentése: legolas - zöld levél

Egyéb nevek: -

 

Sinda tünde a Bakacsinerdőből, Thranduil fia. Hk. 3019-ben hírvivőként Völgyzugolyba ment, részt vett Elrond Tanácsában. A Gyűrű Szövetségének tagja lett, melyben így a tündéket képviselte. Lórienben összebarátkozott Gimlivel, életük végéig jóban voltak. A Szövetség felbomlása után Aragornnal és Gimlivel együtt elindult, hogy felkutassa Trufát és Pippint. Harcolt a kürtvári csatában. A Szürke Csapat tagja volt, harcolt a pelennori csatában. Dél-Gondorban látta meg először a Tengert, ettől azonban felébredt az Eldamar utáni vágy. A GyH után Ithiliába vezette a bakacsinerdei tündék egy csapatát, akikkel megpróbálta eltüntetni a háború nyomait. Nk. 120-ban, Elessar halála után áthajózott a Tengeren, Gimlit is magával vitte.

++ képek