Eltérések a könyv és a Peter Jackson-féle filmváltozat cselekménye között

• A filmben Elrond vezeti a Végzet-hegyi csata tündéit, a könyvben ő csak zászlóvivő, és a tünde-ember szövetség tündéinek vezére Gil-galad tünde király.
• Bilbó ünnepsége és Frodóék indulása közt a regény szerint 17 év telik el. A filmben valószínűleg jóval kevesebb idő telik el a két esemény között (az ünnepség és indulás között annyi idő telik, amennyi alatt Gandalf a Megyéből Gondorba lovagol, kutat a könyvtárban, majd visszalovagol; illetve amennyi alatt a lovas nazgûlok Minas Morgulból eltalálnak a Megyébe; ez vélhetően inkább hetekben, mint években mérhető időtartam).
• A könyvben Frodó a Szövetség legidősebb hobbitja (hk. 2968-). Indulásukkor (hk. 3018) 50 éves, de már Bilbó búcsúünnepségén is (hk. 3001) a 33. születésnapját ünnepli. Elijah Wood (a Frodót alakító színész) ellenben 2001-ben mindössze 20 esztendős volt, a film hobbitjai közül a legfiatalabb.^[1]
• A könyvvel ellentétben a filmből igazából nem derül ki, Gandalf honnan tudja, hogy Gollamot elfogta az ellenség, és hogy az elárulta nekik a Gyűrű hollétét.
• A filmben, míg Gandalf és Frodó az indulás előtt beszélgetnek, a nazgûlok betörnek Bakföldére és vágta közben lenyakaznak egy cilinderes hobbitot. A könyvben a Bakföldei támadás jóval későbbre kerül (a négy hobbit már Bríben alszik), a nazgûlok először betörnek Frodó házába, de az ott lakó Bögyös Fredegárnak nem esik komoly baja (a halálos ijedtségen kívül), majd a Gyűrűlidércek az Északi Kapu felé veszik az irányt, és a hobbit őröket „legázolva” elvágtatnak (They rode down the guards at the gate and vanished from the Shire). A könyv nem számol be arról, hogy az őrök hányan voltak, és a „legázolás”-t túlélték-e.
• A filmből kimarad a Gildor tündéivel való találkozás, a film bővített verzióiban ezt egy olyan jelenet helyettesíti, melyben Frodó és Samu vonuló és éneklő tündéket figyelnek meg.
• A filmben egy olyan lovas üldözési jelenet is van a Brí felé vezető erdei úton, ami a könyvben nem szerepel: a nazgûlok a Borbuggyan kompkikötője felé vezető erdei úton megpróbálják elfogni Frodót; míg a könyvben csak egy, a kompról látható távoli, földre hajló és szimatoló alakról esik szó. A könyvben a nazgûlok a Széltetőn támadják meg először a négy hobbitot, a támadás koreográfiája eltér a könyvétől (ld. lentebb).
• Trufa és Pippin a filmben afféle könnyelmű, dologtalan pernahajderek, akik lopkodnak Gandalf tűzijátékaiból vagy Zsizsik gazda zöldségéből; a könyvben Frodó teljesen megbízható és jól ismert rokonai (a könyvben épp Frodó az, aki gyermekkorában dézsmálta Zsizsik gombaföldjét). Mellesleg, a filmben a Tukokat többször nevezik ostobának és vakmerőnek, utalva, hogy negatív megítélésük általános; a könyvben ellenben a legtekintélyesebb hobbit nemzetség (habókosnak inkább a Borbakokat tartják a megyei hobbitok).
• A bakföldei ház, Bögyös Fredegár alakja, Bombadil Toma, az Öreg-erdő és a Sírbuckák kimaradtak a filmből. A filmben Papsajt Ászok szerepe jóval mellékesebb, mint a könyvben; nem közeli barátja Gandalfnak, csak látásból ismeri, a hobbitoknak való segítségnyújtása és az Aragornról szóló levél is kimaradt. A filmben Béni, Brí kapuőre nem szolgálja a gonoszt, a könyvben igen. A filmből kimaradt Páfrány Pockó (Bill Ferny).
• Gandalf és Szarumán a filmben mágikus küzdelmet folytatnak, a könyvben azonban Gandalf meg sem próbál nyíltan szembeszállni Szarumánnal, találkozásuk is jóval békésebb, még Gandalf fogságba vetése után sem mondanak le teljesen arról, hogy meggyőzzék egymást. Gandalf a széltetői támadáskor a filmben még Szarumán fogságában van, a könyvben már napokkal Frodóék érkezése előtt fent járt a dombon, és a nazgûlok egy részével is összecsapott (Frodóék messzi lángokat láttak felcsapni a domb tetején). A filmben Gandalf egy lepkét bűvöl meg, hogy vigyen hírt a sasoknak fogságáról, a könyvben Szarumán hibájából szabadul ki: Szarumán a Radagast nevű mágusra bízza, hogy Gandalfot Orthancba csalja, de Radagast ezt jóhiszeműen teszi, és teljesíti Gandalf azon kérését, hogy a sasok útján küldjön híreket Orthancba.
• A film széltetői jelenetéből Aragorn dala Lúthienről kimarad (a bővített verzióban azonban szerepel), a Gyűrűlidércek támadásához a hobbitok óvatlansága is hozzájárul (tüzet gyújtanak, veszekszenek). A könyv alapján inkább Aragornt hibáztathatnánk, mivel ő vitte a hobbitokat a Széltetőre, noha biztos volt abban, hogy a helyet kémek figyelik, és a messzire ellátás lehetősége miatt a nazgûlok is oda próbálnak meg először feljutni, ha a közelbe érkeznek. Filmbeli fegyvereiket a hobbitok a Széltetőn kapják, a könyvben a Sírbuckákon. A Széltetői támadáskor a könyv szerint egy vagy kettő támadó nazgûl már eleve hátramarad az égő tábortűz köré gyűlő hobbitokat rejtő kerek horpadás szélén, a közeledő háromból pedig kettő megáll, mikor Frodó kirántja a kardját, így az öt nazgûl közül lényegében csak a Boszorkányúr támad a csoportra, Trufa és Pippin a lidérceket meglátva mégis földre buknak félelmükben, és mozdulni sem tudnak. Frodó Elbereth nevét kiáltva megpróbálja (sikertelenül) lábon szúrni a Boszorkányurat, míg a filmben elejti a fegyverét, és felveszi a Gyűrűt, ellenben Samu elsőként ugrik karddal a támadó lidérceknek, Trufa és Pippin a testükkel védik Frodót. A filmbeli „sápadt király”, mielőtt tőrével megszúrná Frodót, a Fekete Nyelv szavaival bűvölve próbálja a Gyűrűt elvenni Frodótól.
• A film szerint „Öt lidérc van a nyomotokban. A másik négy hollétéről nem tudok semmit.” A könyvben pont fordítva van; Gandalfot megtámadja öt Fekete Lovas, ennek köszönhető, hogy csak négy nazgûllal találkoznak a hobbitok.
• A könyv szerint a Brúinen gázlójánál Frodó karddal a kezében ráripakodik a nazgûlokra („takarodjatok vissza Mordorba, és ne merjetek utánam jönni” – „ … Sem engem, sem a Gyűrűt meg nem kapjátok”), a filmben teljesen eszméletlenül viszi át a gázlón Arwen, a tünde hercegnő. A könyvben őt Glorfindel, a tünde úr helyettesíti, Arwennel csak Völgyzugolyban találkozik a csapat.
• Völgyzugolyban Bilbó egyszer eszét vesztve támad Frodóra, hogy megszerezze a Gyűrűt, a könyvben ez csak mint Frodó látomása szerepel Bilbó Gyűrűre vonatkozó kérésekor; inkább az ifjú unokaöccs az, aki nehezen tudja kontrollálni érzéseit az incidens során. Bilbó a filmben sírva fakad, ennek oka láthatóan legalább annyira a Gyűrű elvesztése, mint a Frodó iránti sajnálat; a könyvben jóval könnyedebben, viccelődve viseli szerepe csökkenését, és inkább Frodót sajnálja, mint önmagát.
• A könyvben a Szövetség azért nem tud átkelni a Caradhrason, mert a Hegy megharagszik rájuk. Ezzel szemben a filmben Szarumán mágiája okoz lavinát.
• A filmben nem szerepel, amint Caradhras felé tartva Trufa és Pippin két marékra majszolja a lembast.
• A könyvben egy nagydarab ork vezér, míg a filmben egy barlangi troll próbálja meg ledöfni Frodót Móriában. A könyvből hiányzik Gandalf semmitmondó „bölcsessége” („Ha kétségeid vannak, mindig hallgass a szimatodra”).
• A filmben Boromirt az Uruk-Hai harcosok vezére lövi le több ízben egy íjjal, ám a gondori, dacára a sebesüléseknek, még sokáig kaszabolja az orkokat, mire végül sikerül leteríteni őt. Aragorn a kegyelemdöfés előtt érkezik és párbajozik Boromir gyilkosával, majd felül is múlja őt. Ezzel szemben a könyvben Boromirt csak szimplán agyonnyilazzák az orkok, miközben hősiesen próbálja védeni Trufát és Pippint - tehát szó sincs semmiféle uruk-hai vezérről.
• A filmben az első rész végén hal meg Boromir, azonban a regényben csak a második kötet elején.
• A filmben Théoden király elméjét Szarumán szelleme megszállva tartja, és azt csak Gandalf képes kiűzni. A könyvben ennyire közvetlen kapcsolat nincsen, Théodent Gríma nem mágikus, hanem egyszerűbb lélektani eszközökkel (például szimpla egyoldalú tájékoztatás, illetve állandó rábeszélés, ráhatás) irányítja, és fordítja környezete ellen; Gandalf pedig mágikus hatalmát egyszerűen csak Gríma megfélemlítésére használja, az „ördögűzési” jelenetre nincs szükség. A filmben ezzel ellentétben szabályos „démonűzés” történik, első bizonyítékául annak, hogy Gandalf már nem a Szarumánnak alárendelt régi szürke mágus.
• A filmben a Helm-szurdok felé vezető úton a rohaniakat egy csapat wargháton lovagló ork támadja meg. Ez a csata a regényben nem szerepel, így Aragorn eltűnése és halottnak való vélése sem.
• A filmben Elrond és Galadriel egy tünde sereget küld a helm-szurdoki csatába (Haldír, a lórieni tünde határőr vezeti, akit egy uruk-hai ork megöl), a rohaniak megsegítésére. A könyvben pedig éppen hogy a rohírok teljesen magukra maradnak, sem Haldír, sem egyéb lórieni tünde nem vesz részt az emberek csatáiban.
• A filmben Szilszakáll alapjában véve komikus figura, akit a hobbitok kedvükre befolyásolhatnak, hogy segítsen harcukban; a könyvben erről szó sincs, inkább a hobbitok törpülnek el az időtlen ent mellett. A Fangorn melletti csatában a filmbeli Grisnákot nem ölik meg a rohírok, hanem követi a hobbitokat az erdőbe, mígnem Szilszakáll agyontapossa. A könyvben a foglyokat az erdőbe magával hurcolni akaró Grisnákot egy rohír észreveszi, és lándzsával teríti le.
• A könyvben Éomer is harcol a Helm-szurdokban, míg a filmben csak a csata végén érkezik meg Erkenbrand felmentő seregével, Gandalf oldalán.
• A filmben Faramir alapvetően inkább egy negatív figura (legalábbis a második rész végéig), míg a könyvben ennivalót is ad a hobbitoknak az útra, és óva inti őket attól, hogy kövessék Gollamot. A harmadik részben pedig még pozitívabban írja le a könyv: Faramirt mindenki szereti, őt magát többször összehasonlítják Boromirral, általában Faramir javára (például: Boromirt megkísértette a Gyűrű, míg Faramir ellen tudott állni neki), mikor pedig Faramir megsérül, mindenki aggódik érte. A filmben a harmadik részben szintén pozitívabb lesz, de nem kap olyan nagy szerepet, mint a könyvben.
• A filmben Faramir először úgy határoz, elviszi a hobbitokat és a Gyűrűt apjának, Denethornak, és csupán Osgiliathban gondolja meg magát és engedi el őket. Ezzel szemben a könyvben már a Tiltott Tónál elereszti Frodóékat.
• Szarumánt a filmben A Király visszatér c. epizód elején öli meg Gríma a saját erődje tetején, hátba szúrva. A könyvben Szarumán/Kapzsi csak a harmadik kötet legvégén hal meg, mint rablóvezér; a Megyében, és Gríma a torkát vágja el. A filmben Legolas szinte reflexszerűen, szokott könnyedségével lövi le a már gyilkos Grímát, a könyvben az ideges és bosszúszomjas, Szarumánéktól még mindig rettegő hobbitok, Frodó és társai akarata ellenére.
• Míg Frodóék kalandja Minas Morgulnál és a Banyapók odújában A Két Torony című kötetben szerepel, addig ezeket az eseményeket a harmadik filmben, A Király Visszatér-ben láthattuk viszont a vásznon.
• A filmben Gollam alattomos módon rá tudja venni Frodót, hogy elküldje magától Samut, így a hobbit egyedül lép a Banyapók odújába.
• A filmből több orkok közötti konfliktus is kimarad, Sagrat és Gorbag harca sokkal rövidebb, és a vesztes felet a filmben nem kell kétszer leszúrni ahhoz, hogy meghaljon; kimarad a filmből annak a fekete uruknak a megölése is, akit a beosztottja - egy Gollam kézre kerítésével megbízott nyomkövető - egy veszekedés közben lenyilaz.
• Amikor Gandalf a palantírral a zsebében alszik, a filmben nyitva van a szeme. Ez a könyv szerint a tündékre jellemző, a mágusokról nem ír ilyesmit (ők testi formájukat tekintve emberek és nem tündék, tehát feltételezhetően csukott szemmel alszanak).
• A könyvben a Holtak Serege csupán az umbari kalózok legyőzésében segít Aragornnak. A filmben a Holtak részt vesznek a pelennori csatában is. Aragorn királyi hatalmát elsősorban a Holtak feletti hatalma bizonyítja, a könyvben azonban a gyógyító tudása és ereje.
• A könyvben a Holtak Serege szinte rögtön felajánlja szolgálatait Aragornnak, és szó nélkül hajlandók Elendil örökösének teljesíteni az esküjüket. Ezzel szemben a filmben a Holtakat kissé nehezebb rávenni a kooperációra, Aragornnak meg kell lengetni az Andúrilt, hogy dünnyögve bár, de szót fogadjanak.
• A filmben komolyabb szerepet kap az a sebhelyekkel borított, még Mordor teremtményei közt is torznak ható, tapasztalt ork vezér, aki a Gondor elleni csatát a Boszorkányúr beosztottjaként vezeti; a szövegkönyv szerint az ő neve Gothmog, s Morgul hadnagya. A könyvben is Gothmognak nevezik Morgul hadnagyát, de szó sem esik róla, hogy ork lenne; és a filmben látható katapultharcban tanúsított hősiességéről, illetve az Éowynnal folytatott párbajáról sem olvashatunk.
• A filmben a Nazgûlok nem annyira félelmetes, mint inkább fizikailag hatásos harcosok, akik szívbemarkoló sikoltásaikkal demoralizálják a védőket, és komoly részt kapnak a küzdelemben. A könyvben inkább lélektani hadviselést folytatnak; és jobbára csak mágikus félelmet keltenek, azt viszont annyira hatásosan, hogy a legtöbb ember teljesen képtelen harcolni, ha megjelennek. A csatába csak akkor avatkoznak bele komolyan, néha-néha, amikor az a mordoriak szempontjából vesztésre áll (elsősorban, amikor a rohírok megjelennek). A könyvben sokkal többször szerepelnek egyszerű hírnökként, vagy alig-alig látható, de annál rettentőbb fenyegetésként.
• A második és a harmadik filmben hangsúlyos szerepet kap Elrond és Arwen konfliktusa: a tünde apa nem akarja, hogy lánya egy halandóhoz menjen feleségül. A harmadik részben szerepel egy jelenet, amelyben Elrond tájékoztatja a rohírok táborában állomásozó Aragornt, hogy Arwen haldoklik. Ez, és minden hasonló utalás, a könyvben nincs benne: a könyvben Elrond a tündékre jellemző bölcs letargiával fogadja, hogy lánya a halandóságot választotta.
• A filmben a magát Szauron Szájának nevező szereplő inkább látszik orknak, mint embernek; még Gandalffal is elhiteti, hogy Frodó halott; Aragorn elkeseredésében levágja a fejét, majd ő tartja a lelket a társaságban, hogy érdemes tovább harcolni (ez tulajdonképpen vakhit). A könyv a követ elleni gyilkosságot (mint a diplomatikus hitszegést) nem tartalmazza, és Gandalf csak egy pillanatra hiszi el, hogy Frodót megölték, de a csúf követ elszólása miatt rögtön következtetni tud ennek ellenkezőjére.
• A filmbeli Mordor látványának uralkodó eleme a mindenünnen látható Barad-dûr tornya, rajta Szauron pásztázó szeme. A könyvben csak Frodó és ő is csak lelki szemeivel látja állandóan A Szemet, ahogy a Gyűrű ereje egyre inkább a hatalmába keríti.
• A filmben Frodó, miután leharapták az ujját, az ékszer utáni őrült vágyától hajtva és sebével mit sem törődve, dulakodni kezd Gollammal a Gyűrű visszaszerzéséért, s a küzdelem hevében esnek Gollammal a katlanba, de Frodóban az életösztön győz, s a Gyűrű helyett fogódzó után kap. A könyvben Gollam a saját örömétől elvakultan zuhan le.
• A filmben Aragorn koronázását és a félszerzetek előtti tisztelgést összemosták, és az egész ceremónia Minas Tirith fellegvárának tetején zajlott le. Kicsit átformálták a jelenetet, de így hatásosabb lett: Aragorn és vele a nép meghajol Frodóék előtt.
• A Megye megtisztítása kimaradt a filmből, a hobbitok ugyanabba az idilli Megyébe érkeznek meg, amit az első film elején otthagynak.

    Jegyzetek